Purkald Kriszta blogja
Mikor kell a tehetséget gondozni?
Ne döntsd el a gyerek helyett, hogy mi lesz belőle! Nem hibája senkinek, ha nem lesz sztár, de a te hibád, ha a sikerre való éhséged miatt figyelmetlen és elnyomó szülőként megzavarod a fejlődésben és lelki nyomorékká teszed!
A tehetség szó hallatán mindenki a zsenikre gondol. A legtöbb ember azt hiszi, hogy csupán a kiemelkedő képességeket kell gondozni és fejleszteni, hogy a tehetséges gyermek vagy felnőtt képességei kibontakozzanak, és ezáltal megadja a világ számára, amivel ő jobbá teheti életünket.
Nem feladatod zsenit nevelni, de jó lenne, ha több szülő jönne rá arra, hogy a tehetség gondozásának van még egy nagyon fontos funkciója: A figyelem. Tovább olvasom.
Másnak lenni más?
Azt látom, hogy bár a másság furcsaságát a többiek bámulása közben érzékelve firtatjuk, az oka annak a jelenségnek, hogy nem tudjuk elfogadni mások másságát, valójában saját magunkban keresendő. Tovább olvasom.
Senki sem akar lusta lenni
Ha valaki szerinted lusta, vagy ha te magadról ezt hiszed, esetleg ezt mondják neked rólad, akkor vizsgáljuk meg, hogy miért nem akarod csinálni azt, amit elvileg kellene. Tovább olvasom.
Nem vagy lusta!
Akik simán csak „lelustáznak” téged, nem veszik a fáradtságot ahhoz, hogy kiderítsék, hogy miért nem megy az a tevékenység neked, amit tenned kellene. Tovább olvasom.
A foci nem csak a pénzről szól, a végtelen remények sportja
“Hálás vagyok, hogy rájöhettem, hogy micsoda szép dolgok történnek a labdarúgás égisze alatt. Sok oldalról megvizsgáltam, mert korábban valóban ellene voltam, de ki merem jelenteni, hogy ez az egyetlen olyan tevékenység, ahol helye van minden bőrszínnek, nemiségnek, nemzetnek, kultúrának és intelligenciának. Valami olyan, ami az egész világot össze tudja hozni azonos célokért, pedig manapság ez már igen ritka.” Tovább olvasom.
Kiért élsz?
“Régi ismerősöd, a félelem. Az a legrosszabb félelem, ami akkor zuhan rád, amikor fogalmad sincs arról, hogy valami rosszat csináltál, csak érzed, hogy zavar van a rendszerben. Összeszorult gyomorral, elcsukló hanggal, billegő mozgás koordinációval csapódsz ide-oda, menekülsz, de talán csak a falig jutsz, és mozdulni sem mersz. És végül el sem múlik, mert nem tudod, mit kellene másként csinálni.” Tovább olvasom.
Nyugtatókat a felismerés helyett (?)
“Nyugtatókat szedünk ahelyett, hogy megismernénk idegességünk valódi okát, és azt szüntetnénk meg. Ez nem csak azért lehet problémás, mert teletömjük a szervezetünket olyan kemikáliákkal, amelyekre nem feltétlenül van szükségünk – és majd a mellékhatásokat kell gyógyítgatnunk-, hanem azért is, mert vannak olyan érzések – a düh, a félelem, az aggodalom és a frusztráció -, amelyek valami fontos üzenetet hordoznak nekünk. Jeleznek valamit.” Tovább olvasom.
Milyen világban akarunk élni?
“Ahelyett, hogy felvállalnánk magunkat, és többet foglalkoznánk azzal, hogy magunkkal összhangban, harmóniában éljünk, folyton másoknak akarunk tanácsokat és korlátokat szabni, hogyan éljenek, miben higgyenek, mit toleráljanak. Miközben elvárjuk, hogy ne legyenek elvárások, magunkat is elvárásokba hajszoljuk anélkül, hogy megvizsgálnánk, az valóban hasznunkra válik-e.” Tovább olvasom.
